Mi jut eszedbe a vallomásról? Az első szerelem? Vagy épp az első nagy csalódás? Az első alkalom, mikor rájöttél, hazudtak neked? Vagy épp az, amikor te vallottál be olyat, amit rég cipeltél magaddal? Miért nehéz vallomást tenni és miért nehéz elfogadni azt? Segít megfejteni az empatikus kommunikáció 4 alappillére.
Nemrégiben egy különleges színházi élményben volt részem, pontosabban részese voltam az élménynek. Olyannyira, hogy az előadás csak nekem szólt. Egyedül nekem. Na, nem azért, mert senki nem vett rá jegyet, hanem mert épp ez az előadás különlegessége, hogy az egyetlen (fő)szereplő egyetlen nézőnek mondja el vallomását. Ez a Scallabouche Színház Vallomás című előadása.
Amint beléptem a terembe, a sötétségben csak egy megvilágított asztal fogadott két székkel és Alexis, a főszereplő, a vallomástevő. Elkezdődött az előadás, Alexis belekezdett a felvezetésbe, melyből akár egy szerelmi vallomás is lehetett volna. Beszélt régi közös munkáról, külföldi utazásról, visszatérésről, mély barátságról, majd külföldi tanulmányok miatti szétválásról. Kérdéseket tett fel, melyekre válaszolhattam, de ha nem éreztem komfortosnak, hallgathattam is. A monológ így is, úgy is folytatódott, működött. Habár jó hallgató vagyok, mégis úgy éreztem, bele kell szólnom néha, felelnem kell. Alexis pedig minden rezdülésemre reagált. Majd váratlan fordulat következett, és a baráti, már-már szerelmi vallomás egész más irányt vett – visszaugrottunk a múltba, a kommunista, besúgó korszakba, és egy olyan dermesztően érzékletes képet kaptam abból a korból, hogy bár én nagyon fiatal voltam akkor, de mégis most át tudtam érezni annak az időszaknak a nehézségeit, félelmeit.
A csattanó elmesélése nélkül is le tudom írni, mi volt nekem a darab tanulsága: a megbocsátás és az őszinteség megélése, az érzéseink feldolgozása. De mégis hogyan? – Empátiával.
Ahhoz, hogy egy ilyen vallomást vagy bármely vallomást fel tudjunk dolgozni, rendelkeznünk kell önismerettel és empátiával mind magunk, mind a másik felé. Végig kell tudnunk gondolni, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a másik egy akár csak hetekig, de akár évtizedekig hurcolt titkot elmondjon, terhet letegyen. Akár megkockáztatva, hogy soha többé nem állunk szóba vele ezután, és örökre elvesztheti még a reményét is a kapcsolatnak köztünk. Mégis fontos számára, fontos a lelkiismeretének, hogy őszintén vallomást tegyen, bármilyen súlyos is a teher, a tett.
Ez a vallomást körülvevő izgalom igaz lehet akár egy kamasz első ismerkedési próbálkozására egy szombati buliban, vagy egy szerelmi vallomásra, vagy egy hűtlenség ill. akár csalás, bűntett beismerésére.
Mit érezhet a vallomást tevő? Érezhet félelmet, aggodalmat, szorongást, bizonytalanságot, izgatottságot, feszültséget, szégyent, zavarodottságot, tehetetlenséget… Rengeteg érzelem törhet elő, de minden érzelemben egy a közös: az érzelmeinkre csak mi saját magunk lehetünk hatással. gondoljunk bele, hogy érezhetünk egy nehéz helyzetben pozitív és negatív érzéseket egyaránt, s ha még tovább is bontjuk ezeket, akkor a jó és rossz érzések is számtalan félék lehetnek. Megkönnyebülés, felszabadultság, megnyugvás, de közben szorongás, izgatottság is lehet bennünk. Függetlenül a másik féltől.
Mit tehet, (mit tehetünk) hasonló helyzetben? Előre egyeztethet azzal, akivel a nagy beszélgetést szeretné megtenni: mikor tudnának egy mélyebb, komolyabb, hosszabb beszélgetésre találkozni? Lehet, hogy ez megijeszti a másikat, de még mindig jobb ez a megoldás, mintha váratlanul éri őt egy súlyosabb téma. Lehet megosztani előre információt arról, mi is a téma, ami szóba fog kerülni. Segít a helyszín, időpont választásban ill. annak megítélésében, hogy mit, mennyit osszunk meg előzetesen a másikkal, ha ismerjük őt, hisz van, aki egy ilyen beharangozó után tud napokat várni a beszélgetésre, van, aki akár órákon belül kiborul, megőrjíti a kíváncsiság, és nem tud várni. A lényeg mindenképp, hogy ne váratlanul rontsunk a másikra, és legyen olyan a helyszín, időpont, hogy legyen lehetőség kezelni a feltörő érzéseket.
Mit érezhet, mit tehet a vallomást végighallgató fél? Lehet, hogy azt érzi, a vallomást tevő csak rátolta a terhet, csak meg akart tőle szabadulni. Nem is az volt a lényeg, hogy bocsánatot nyerjen, hanem hogy ne egyedül cipelje a titokkal járó lelkiismeret-furdalást, fájdalmat, szorongást. A vallomás tárgyától és saját személyiségétől függően érezhet fájdalmat, tehetetlenséget, csalódottságot, szomorúságot, dühöt, szégyent, félelmet, aggodalmat, zavarodottságot, bizonytalanságot. Sőt, akár megkönnyebbülést is. Ahogy fentebb írtam, ő is csak saját maga tud hatni saját érzéseire. A másik fél csak abban segíthet (vagy akadályozhat), hogy az igényei, szükségletei hogyan teljesülnek. Ha vigasztalásra van szüksége, vigasztal, ha türelemre, akkor vár, ha empátiára, akkor meghallgat… Így a legjobb, amit tehetünk, ha elmondjuk, mit kérünk, várunk a vallomástevő féltől. Ne várjuk, hogy kitalálja, megfejtse gondolatainkat.
Mindkét fél részéről fontos, hogy adjanak időt egymásnak, ne követeljen azonnali bocsánatot, feloldozást a vallomást tevő fél, és ne érezze kötelezőnek megbocsátani vagy akár bármit is mondani a hallgató fél. Ebben az időben próbáljunk meg a másik fejével, szívével gondolkodni, belehelyezkedni az ő helyzetébe. Ebben segíthet az empatikus, együttműködő kommunikáció.
Ha betartjuk ennek négy fő pillérét, lépését, akkor bármely nehéz helyzetben, konfliktusban, játszmában nyertes-nyertes megoldásra juthatunk. De mik is ezek a lépések?
- Ítélkezés-, feltételezés-, előítélet-, általánosítás- és kritikamentes ténymegállapítás a konkrét, itt és most zajló helyzetről, félretéve régi sérelmeket, tüskéket, jövőbe látó becsléseket és véleményünket.
- Saját érzéseink meghatározása, a másik hibáztatása nélkül, vélemény és gondolat megfogalmazása nélkül. Csak a tiszta érzéseinkre koncentrálva. Én-üzenetként megfogalmazva.
- Szükségleteink, igényeink beazonosítása, szintén a másik fél hibáztatása, felelősségre vonása, sőt, említése nélkül, Én-üzenet formájában Általános szükségletekre gondoljunk itt, mint együttműködés, harmónia, figyelem, szeretet…
- Megcselekedhető kérés megfogalmazása, melyben pontosan elmondjuk, kitől, mit, mikor, hogyan kérünk. Ne azt fogalmazzuk meg, mit NEM szeretnénk, hanem hogy mi az, amit kérünk a másiktól.
Hogy mitől lesz ebből empátia? Hogy fogjuk megérteni egymást, a másik felet? Miután magunkba néztünk, és azonosítottuk érzéseinket, szükségleteinket, kérésünket, forduljunk a másik felé, és legyünk kíváncsiak az ő érzéseire és igényeire! Kérdezzünk rá, hogy mit érez, mire van szüksége, s ha nem tudja ő megfogalmazni, akkor kérdezzünk rá konkrét érzésekre, szükségletekre. Vigyázzunk: akkor vagyunk empatikusak, ha kérdezünk, nem pedig állítással közöljük, hogy mit érez, mire van szüksége a másiknak. Ha állítjuk, azzal nem kevesebbet mondunk, mint hogy mi tudjuk, sőt, jobban tudjuk, hogy mit érez és igényel a másik, mint ő maga. Ez lássuk be, lehetetlen volna.
Miért tetszett a Vallomás? Mert különleges, egyedülálló élmény kettesben lenni egy csak nekem játszó színésszel és részesévé válni egy élő, az „itt és most”-ban zajló darabnak. Ráadásul megkaptam a lehetőséget, hogy ne csak szereplője, hanem rendezője is legyek picit az előadásnak, hiszen az én válaszaim vagy épp hallgatásom adták meg a párbeszédek tartalmát és irányát. Így végig ébren tartva a figyelmem és a kíváncsiságom. Bennem, „ifjú negyvenesként” az is mély nyomot hagyott, ahogy át tudtam élni a kommunista időszak egy félelmekkel, szorongással, tehetetlenséggel teli jelenetét, hisz én ebben szerencsére nem voltam személy szerint érintve, de így közelebb kerültem azokhoz, akik erről az időszakról félve, dühösen vagy épp mély hallgatással „beszélnek”. Alexis pedig olyan figyelemmel, empátiával érez rá a vele szemben ülő, az előadásba belecsöppent, számára ismeretlen néző rezdüléseire, személyiségére, gondolataira, hogy azt éreztem többször, mintha belelátna a gondolataimba, a szívembe.
Aki elég bátorságot érez ahhoz, hogy egyedül neki játsszon egy nagyszerű színész, az nézze meg a darabot, és élje át azt, ahogy ő válik annak főszereplőjévé. Tapasztalja meg az empátiát, és ha ezt a saját életében is alkalmazná, merüljön el az empatikus kommunikáció módszerébe, velem.
Varga Szilvia
Mediátor, coach, empatikus kommunikáció szakértő
Legközelebbi kommunikációs és önismereti tréningemre várok minden kedves érdeklődőt, leendő empátia szakértőt: https://www.facebook.com/events/2976884722537347/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: