„Egy rendes feleség vacsorával várja haza az urát a munkából. Egy jó asszony nem bosszantja a férjét lényegtelen csacsogással. Egy feleség kötelessége csinosan, szépen hazavárnia férjét, hogy felvidítsa a nehéz nap után”… Többször olvashattuk már a közösségi médiában ezeket a sorokat, idézve egy régi, feleségeket okosító könyvből. Sokat változtak a férfi és női szerepek az utóbbi 60 évben, mégis sokan nőként lelkiismeret-furdalást érzünk, ha nem tudunk egyszerre tökéletesen teljesíteni anyaként, feleségként, lepedőakrobataként, szépségideálként, munkatársként. Milyen legyen hát A NŐ és milyen A FÉRFI?
Dr. Nicholas C. Demetry pszichiáter szerint minden nőben és férfiban meg kell, hogy legyenek bizonyos férfiasnak vagy nőiesnek tartott tulajdonságok (más néven minőségek) egyaránt ahhoz, hogy egészséges, stabil személyiségük legyen. Elmélete szerint nem az az egészséges, ha egy nőt csak nőies, egy férfit csak férfias tulajdonságok jellemeznek. Megkülönböztet egészséges és sérült férfi ill. női minőségeket. Véleménye szerint bennünk kell lennie mind az egészséges női, mind az egészséges férfi minőségeknek, és minél alacsonyabb szinten kellene, hogy jellemezzenek minket a sérült férfi és női minőségek.
Egészséges férfi minőségek:
- autonómia, azaz független, önálló egyéniség
- belső erő, én-erő, stabilitás
- asszertivitás, azaz önérvényesítő képesség
- konstruktivitás, alkotó erő
Egészséges női minőségek:
- szelíd alkalmazkodás (nem meghunyászkodás!)
- szociális, társasági, áradó
- gondoskodó
- együttérző, empatikus
Sérült férfi minőségek:
- „papucs”, alávetett
- nincs/kevés belső erő, labilis
- nem asszertív (agresszív vagy elkerülő)
- nincs/kevés a konstruktivitás, alkotó erő
Sérült női minőségek:
- agresszív, domináns
- zárkózott, nem szociális, társasági
- önző, egoista
- nem együttérző, nem empatikus
„Szabad” tehát önálló, konstruktív és önérvényesítő nőnek is lennünk amellett, hogy tudunk gondoskodóak, empatikusak lenni, és ha kell, alkalmazkodni is. Ezek a minőségek nem „darabolják fel” a nőt különböző szerepekre. Nem kell, hogy anyaként gondoskodók, munkában önérvényesítők, feleségként alkalmazkodók legyünk. Egy személyként legyen meg bennünk mindez, nem egyes szerepeinkhez kötve. Lehetünk tehát gondoskodóak anyaként, feleségként és kollégaként is, ill. nem leszünk kevésbé nőiesek attól, ha érvényesítjük az akaratunkat akár otthon, akár a munkahelyen.
Azt is látnunk kell, hogy a fenti mondatokat leírhatnánk a férfiakra vonatkoztatva is. Ha egy férfi gondoskodó, megértő és simulékony, az nem von le semmit a férfiasságából. Annál inkább tekinthető sérült személyiségűnek egy férfi akkor, ha önző, agresszív és domináns.
Minden nő és férfi a saját élethelyzetéhez, egyéniségéhez, családi és párkapcsolatához igazítva kell, hogy kialakítsa azt a munkamegosztást, életvitelt, feladatmegosztást, amiben mind a férfi, mind a női minőségeit egészségesen, egymást kiegészítve tudja megélni.
Természetesen nagy hatással vannak saját nőiességünk (és férfiaknak saját férfiasságuk) megítélésében a szüleinktől, származási családunkból hozott mintáink, szokásaink. Felnőttként azonban ezeken a mintákon bármikor változtathatunk, ha azt követve nem érezzük boldognak és lelkileg egészségesnek magunkat. Nem kell minden mintát eldobnunk, hisz bizonyára nagyon sok hasznos útravalót kaptunk otthonról. Amit viszont nem érzünk magunkénak, azt alakítsuk át! Ha nem szeretünk inget vasalni, a férjünk viszont ügyes ebben, akkor nem lesz ő kevésbé férfi, én pedig kevésbé nő, ha ő vasal. Ha mi szeretünk füvet nyírni, akkor tegyük bátran.
Fontos, hogy ha párkapcsolatban szeretnénk az egyes szerepeket, feladatokat megosztani, akkor azt a párunkkal együttműködve, vele egyeztetve tegyük. Ahhoz, hogy „kitörjünk” a hagyományosnak vélt női szerepekből, nem kell, hogy agresszívan, lázadón kommunikáljunk! Ne támadjuk se a párunkat, se a származási családunk hagyományos szerepeit, se a nő-ellenesnek gondolt társadalmat. Nem szükséges lázadnunk ahhoz, hogy elérjük a szerepek és feladatok mindkettőnk számára elfogadható megosztását. Legyünk egyszerűen Felnőttek.
A tranzakcióanalízis, mely egy pszichológiai elmélet, 3 fő én-állapotot különböztet meg, ezek egyike a Felnőtt én-állapot, a továbbiak pedig a Szülői és Gyermeki én-állapotok. A Gyermeki én-állapot tovább bontható Alkalmazkodó, Szabad és Lázadó gyermeki, a Szülői én-állapot pedig Gondoskodó és Kritikus szülői altípusokra. Amikor Lázadó gyermeki én-állapotban vagyunk, akkor csak az mozgat bennünket, hogy valaki vagy valami ellen cselekedjünk, hogy támadjunk, hogy dacból tegyünk meg valamit. Ilyenkor nem vesszük figyelembe a másik érveit, jogait, igényeit, érzéseit, tehát ha rövidtávon érünk is el eredményt, hosszútávon biztosan csökken a párunk bizalma, őszintesége, jóindulata felénk.
Ha Felnőtt én-állapotban kommunikálunk, akkor tudunk előítéletek, feltételezések, kritikák és a másik hibáztatása nélkül, múltbéli ügyek felhánytorgatásától mentesen, a jelenlegi helyzetre koncentrálva tárgyalni. Ilyenkor tudjuk figyelembe venni a párunk érzéseit, meghallgatjuk és meghalljuk az ő elképzeléseit, és együttműködően tudunk közös megoldásra jutni.
Természetesen akkor tudjuk a párunknak megfelelően kommunikálni, hogy mi tenne minket boldoggá, ha mi magunk már tudjuk mindezt, azaz fejlett az önismeretünk, és nem mások elvárásainak szeretnénk megfelelni. Ha bizonytalanok vagyunk magunkban, akkor se csüggedjünk, mert az önismeret fejleszthető, például a tranzakcióanalízis által, egy segítő szakember (coach, pszichológus, mentálhigiénés szakértő) segítségével.
Varga Szilvia
Mediátor, coach, empatikus kommunikáció szakértő
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: