Sok helyen olvashatjuk, hogy nincs szükségünk dicséretre, elismerésre másoktól. Elég, ha szeretjük magunkat és mi magunk tisztában vagyunk az értékeinkkel, és már magabiztosak és erősek is leszünk. Vajon igaz ez?
A rövid válasz az, hogy NEM. Legalábbis nem pontosan így igaz.
Valóban fontos, hogy szeressük és becsüljük magunkat, és ha ez az önbecsülés, magabiztosság nincs meg bennünk, akkor hiába kapunk másoktól elismerést, az vagy egyáltalán nem, vagy alig javít az önbecsülésünkön. Viszont, ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, elégedettek vagyunk önmagunkkal, akkor is szükségünk van kapcsolatainkban a visszajelzésekre, elismerésekre, pszichológiai szakszóval “sztrókokra”.
A sztrókokat talán kevesen, a szeretetnyelveket annál többen ismerik, pedig nagyon sok hasonlóság van köztük. 5 szeretetnyelvet különböztet meg Gary Chapman híres könyvében:
- elismerő szavak
- érintések
- ajándékok
- szívességek
- minőségi idő
Vegyünk egy példát az elismerő szavakra:
Egy kedves barátnőmmel találkozom, hogy együtt kávézzunk. Mikor találkozunk, megdicséri a ruhámat: “De jól áll ez a szoknya! Csini vagy benne!” Erre én azt válaszolom: “Á, csak úgy mondod! Pont most fogyózok, hogy a derekamról leadjak pár kilót!”
Ismerős? Miért nem tudjuk befogadni a dicséretet? Azért, mert nem ez a mi szeretetnyelvünk? Igen, talán. De ha az igazi gyökerét keressük ennek, akkor az a gyerekkorunkban keresendő: valószínűleg nem kaptunk gyerekként elég szóbeli dicséretet a külsőnkre (vagy akár bensőnkre) vonatkozóan, így sérülhetett az önbizalmunk, önbecsülésünk, ami miatt sem gyerekként, sem most felnőttként nem is tudjuk kifejezni a kérésünket, igényünket, szükségleteinket a dicséret, pozitív visszajelzés iránt.
Készítettem egy ingyenes 60 perces videót arról, hogy miért nem tudunk kiállni magunkért és hogyan változtathatunk ezen. Jelezd itt nekem, ha szeretnéd megnézni.
Vegyük sorra a sztrókokat: többfélét különböztethetünk meg, az 5 szeretetnyelv csak a verbális (szóbeli = elismerő szavak, bók, dicséret) és a nem-verbális (érintés, idő, ajándék, szívesség) sztrókoknak feleltethető meg.
A további sztrók típusok:
- Feltételes: „mit csinálsz?” kérdésre ad választ, azaz ha tettem valamit, azért kapok visszajelzést – dicséretet vagy kritikát: „Köszönöm, hogy segítettél!”
- Feltétel nélküli: „mi vagy?” kérdésre válaszol, azaz a személyemért, a személyiségemért kapok visszajelzést a másiktól: „Szeretlek, mert vagy nekem.”
- Pozitív: kellemes
- Negatív: fájdalmas
Igen, vannak ún. negatív sztrókok is, mert ezekre is szükségünk van. Gondoljunk csak az építő kritikára vagy arra a kudarcra, amiből tanulunk. Ha ezeket nem tapasztaljuk meg, akkor felnőttként nehezen fogadjuk a kritikát, könnyen megsértődünk.
Emellett, ha nem kapunk elegendő pozitív visszajelzést, akkor elkezdjük kikényszeríteni a másiktól a negatívat. Ilyenkor kezdünk el játszmázni vagy egyszerűen csak piszkáljuk, idegesítjük a másikat. Ennek az az oka, hogy a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen.
Miért tudjuk az egyiket jobban adni/fogadni, mint a másikat?
- Gyerekként teszteljük, milyen magatartásformával jutunk sztrókhoz, és a legtöbb sztrókot eredményező rögzül. Felnőttként is ezt követjük.
- Gyermekként dönthetünk úgy, hogy a pozitív visszajelzés, azaz a dicséret bizonytalan. Ezért a biztos negatívra hajtunk, mert az is jobb, mint a semmilyen.
- Emellett bizonyos sztrókokhoz hozzászokunk, másokhoz nem.
- Az is lehet, hogy gyerekkorban hiába vágytunk egyes sztrókokra, nem kaptuk. Ezért inkább el is fojtottuk az igényt, hogy ne fájjon. Így felnőttként sem tudjuk befogadni, még ha vágyunk is rá.
- Amilyen sztrókot nem kapunk gyerekkorban, azt nem tanuljuk meg befogadni, és nem is tudjuk utána adni sem.
Tévhit, hogy nem kérhetünk visszajelzést. Például, ha a párunk nem szokta észrevenni új ruhánkat vagy frizuránkat, ne sértődjünk meg feltétlenül ezen, inkább jelezzük neki: „Drágám, mit szólsz az új hajamhoz, tetszik?” A lényeg, hogy ne kelljen mindig kérnünk, azaz ne csak úgy kapjunk, ha kérünk. Ha viszont kapunk bizonyos elismeréseket „csak úgy” a párunktól, miért ne kérhetnénk tőle olyanokat, amikre vágyunk, de ő nehezen veszi észre. Az egyensúly a fontos a kapott, adott, kért sztrókok között.
Hogyan változtathatunk a rossz gyerekkori mintákon annak érdekében, hogy magabiztosságunk fejlődjön? Ha még nem láttad ingyenes 60 perces videómat a témában, akkor kérd itt.
Gyakoroljuk a magunknak adott sztrókot, azaz dicsérjük magunkat! Üljünk le a tükör vagy akár csak egy notesz elé, és soroljuk fel, miket szeretünk magunkban. Ez lehet külső tulajdonság, de akár az is, amiben jók vagyunk, amit jól csinálunk. Kezdhetjük egészen apró dolgokkal:
- „Finom csirkepörköltet készítek.”
- „Pontos vagyok.”
- „Szeretem, hogy hullámos a hajam.”
Gyakorolhatjuk ezt akár minden nap, csak néhány percben. Gondoljunk vissza az aznapi történésekre, és kapcsoljuk azokhoz, ami jól sikerült, amiben ügyesek voltunk, vagy idézzük fel, ha másoktól kaptunk aznap elismerést.
Ha ez nagyon nehezen megy, kérjük meg szeretteinket, hogy mondjanak rólunk szépeket, dicsérjenek minket. Persze, viszonozhatjuk is, és így építjük az ő önbizalmukat is. Ezt tehetjük felnőttekkel (párunkkal, barátainkkal) vagy gyerekeinkkel egyaránt.
Jöjjön egy kifejezetten páros gyakorlat is!
- Írjunk le 10 dolgot, amit megteszünk a párunkért rendszeresen annak érdekében, hogy ő úgy érezze, szeretjük.
- Kérjük meg párunkat, hogy ő is írjon 10 dolgot.
„Minden este kivasalom a párom ingét.”
„Nem teszek a húslevesbe hagymát, mert tudom, hogy ő nem szereti.”
„Megtankolom helyette az autót, hogy ne kelljen csinos ruhában összepiszkítania magát.”…. - Majd cseréljük ki a listákat, és jelöljük be, hogy a párunk által írt gesztusok melyike pozitív ténylegesen, melyik semleges és esetleg melyik az, ami kifejezetten akár zavaró.
- Beszéljük át a listákat ezek után, és a semleges vagy zavaró cselekedetek helyett kérjünk olyan szívességeket, amiket tényleg szeretnénk.
Így akár elengedhetünk olyan dolgokat, amikről eddig azt hittük, a párunk szereti, nyerve ezáltal egy kis időt magunkra.
Fontos, hogy ne csak 1 vagy 2 sztrók típust, azaz visszajelzés típust tudjunk adni, kapni és befogadni, hanem az összeset. Ezt csakis tudatossággal, odafigyeléssel tudjuk megtenni akkor, ha nem kaptunk gyerekkorban minden típusú visszajelzést. Minden héten szemeljünk ki magunknak egy sztrók típust, és gyakoroljuk azt, hogy ezt adjuk, fogadjuk be/vegyük észre, mikor mi kapjuk, és még akár kérhetjük is.
Legyünk türelmesek magunkhoz, kezdjük apróságokkal, és kezdjük magunkkal, saját magunk dicséretével!
Ha szeretnél egy zárt, támogató női közösséghez tartozni, akkor csatlakozz FB csoportomhoz: bit.ly/szenvedelyesno
Ha megtanulnád egy kislétszámú workshopon – melyen személyesen vagy online is részt vehetsz -, hogy hogyan kommunikálhatsz úgy, hogy egyszerre vagy empatikus és állsz ki magadért, akkor várlak szeretettel szeptember 18-án!
Varga Szilvia Edit
mediátor, önismereti coach
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: